Ezen blogbejegyzésem célja a
március 22-én, a Google és alkalmazásaiból (ezen a linken tekinthető meg a
prezink) tartott, mikrotanítással egybekötött előadásunkra való reflektálás.
Három szemszögből fogom értékelni a Czanik
Ferenccel, Fecussal való közös munkánkat, előadásunkat:
- ”előkészületek”
- ”előadás közben”
- ”előadás után”
Őszintén szólva már a
témaválasztásnál felmerültek ellentétek, hiszen én nagyon nem szerettem volna a
Google-ból előadást tartani, mert én magam sem ismerem sok alkalmazását, és
amit ismerek azt is általában csak névről. Mindenesetre sikerült meggyőznie a
témaválasztás helyességéről.
Kicsit negatívumként éltem meg,
hogy annak ellenére, hogy nekünk több időnk volt, mint a többieknek, hiszen
közbeszólt március 15.-e, mégis szinte az utolsó pillanatban álltunk neki az
előadás tervezéséhez. Ez természetesen az én hibám is volt, hisz igaz, hogy egy
kollégiumban lakunk, mégis teljesen más az órarendünk és én haza személy
szerint haza utaztam a hétvégére. Kicsit izgultam is a sikeresség miatt, de
mint az lenni szokott, a szűk határidő jótékony hatással volt a
kreativitásunkra, úgyhogy végül is nem is bánom, hogy így a végére maradt a
tervezés. Őszintén megvallva azt azért bánom, hogy keveset kommunikáltunk
Anitával és úgy érzem nem kértük ki eléggé a véleményét, segítségét. Ezt nem
tudom, és nem is szeretném az időhiányra fogni, nem tudom miért alakult így. Ha
visszamehetnék az időben, ezen biztosan változtatnék.
A miénket megelőző
mikrotanításnak köszönhetően sok újonnan megismert és tanult dolgot,
alkalmazást is be tudtunk venni a saját előadásunkba (gondolattérkép,
webquest), mely engem nagyon felvillanyozott, mert nagy hatással volt rám a
szófelhős, gondolattérképes tartalomrendszerező alkalmazás. Szerencsére Fecust
sem kellett sokáig nyúznom, hogy vegyük ezeket be, főleg, hogy vállaltam, hogy
majd én elkészítem ezeket. Úgy vélem, hogy a munkamegosztásunk szuper volt. A
bemutatandó alkalmazásokat közösen választottuk ki, majd azokat felosztottuk
magunk között és mindketten a saját anyagunknak néztünk utána. A feladatokat is
közösen találtuk ki, egyikünk felvetett valamit, majd azt továbbgondoltuk és
fejlesztgettük, míg úgy nem gondoltuk, hogy most már szuper.
Itt kell megemlítenem, hogy
pozitív meglepetés is ért. Az előző házi feladatban eléggé lehúztam a
webquest-et, de ez alkalommal a Google webquest-jét használtam és meg kell
mondanom, hogy nagyon tetszett a könnyű kezelhetősége és felhasználó-barátsága
miatt.
Kicsit rendet bontottunk azzal,
hogy a mi előadásunk nem úgy nézett ki, hogy előadás, szemléltetés és
mikrotanítás, hanem igyekeztünk a feladatok közbeiktatásával az előadás
monotonitását megelőzni.
Az a félelem, mely inkább
Fecusban merült fel, miszerint túl sokat terveztünk be, és amiről mindig
próbáltam meggyőzni, hogy nem, nem igaz, az előadás közben mégis csak
beigazolódott. Már az első feladatkiosztásnál érzékeltem én is, hogy igen
neccesen fogunk beleférni az időbe, úgyhogy ebből az okból kifolyólag sok
mindent nem mondtunk el az alkalmazásokról, inkább csak bemutattuk, vagy az
útvonaltervező esetén még ez elmaradt. Emiatt egy kicsit rosszul éreztem magam,
aggódtam, hogy vajon így is érthető és követhető-e a prezentáció, de a többiek
visszajelzéséből azt vontam le, hogy nincs belőle probléma.
Nagyon izgulós fajta vagyok, de a
többiek nyíltsága, aktivitása, mely meglepett, hiszen aggódtam, hogy a közös
gondolattérkép szerkesztése vontatott lesz, hamar megnyugtatott és életemben
először talán egyáltalán nem izgultam, sőt élveztem azt, hogy magyarázhatok,
beszélhetek, mutogathatok.
Ahogy a prezentációnk végére
értünk, pozitív érzésekkel ültem le a helyemre. Bár először kicsit aggódtam,
mikor Anita mondta, hogy még akar valamit mutatni nekünk, mert attól féltem,
hogy valami fontosat elrontottunk, kihagytunk, de aztán ez a többiek
visszajelzéseinek köszönhetően hamar elmúlt. Bántam ugyan, hogy nem tudtunk
mindent úgy bemutatni, ahogy szerettük volna, de ez a mi tervezési hibánk, ez
olyan kezdő pedagógus hiba, bízom benne, hogy hamar kinőjük! Az órát megelőző
napokban sokat foglalkoztam az általunk bemutatni kívánt alkalmazásokkal,
mindent kipróbáltam, a Tudósban is készítettem saját könyvtárat, mentettem el
cikkeket, hogy majd be tudjam könnyen mutatni, de aztán menet közben kiderült,
hogy annak ellenére, hogy én is bejelentkeztem a gmail-es fiókomba, mégis
Fecusé jött elő. Így nem tudtam mindent olyan szuperül megmutatni, mint ahogy
elképzeltem, de végül ezt sem bánom, hiszen ilyen biztos elő fog még fordulni a
jövőben és meg kell tanulnom rugalmasnak lenni.
Összességében, ez a 60 perces
előadással egybekötött mikrotanítás sok energiát és időt vett el belőlem,
tőlem, de egyáltalán nem bánom, mert sok-sok gyakorlati és szakmai
tapasztalatot is szereztem. Megtanultam, hogy az időt jobban be kell osztani,
hogy sosem mondhatjuk, hogy 100%-ig felkészültek vagyunk, mert bármikor
közbecsúszhat valami, amihez rugalmasan alkalmazkodnunk kell. Ezen felül
megerősödött az a hitem, hogy az interakció a tanórák elhanyagolhatatlan része,
hiszen hihetetlen módon fel tudja pörgetni a diákokat. Ezen felül végre
megtanultam használni a Google Drive-ot. Nekem ez eddig egy sötét folt, de most
ennek a feladatnak és Fecusnak köszönhetően már én is tudom, hogyan működik és
mire használható.
Remélem a csoport többi tagja is
legalább annyira élvezte az órát, mint mi és ha már csak egy kicsit kis részlet
megmaradt a fejükben, akkor mi már nagyon- nagyon elégedettek és boldogak
vagyunk!
 |
| Forrás: http://www.demotivalo.net/view/44734/onkritika |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése