Szakmai bemutatkozás

Kedves Érdeklődő/Idetévedő!

A következő sorokban pár általános, tanulmányaimmal, pedagógusi pályaválasztásommal kapcsolatos, és lezárásként pár érdekes információval bővülhet tudásod személyemet illetően. Jó olvasást!

Általánosságban:

Nagy Ibolya vagyok, 1991. 10. 19-én születtem Székesfehérváron, (ha bárki kérdezi, csak 19 éves vagyok) és Vértesacsán lakom, mely egy eléggé kis település a Vértesben, Székesfehérvár és Felcsút közelében.

Jelenleg kétlaki életvitelt folytatok, hiszen az egyetem Budapesthez, hőn szeretett fővárosunkhoz köt, ahol a Kőrösi Csoma Sándor Kollégiumban lakom már 5 éve. Ugyanakkor amikor csak tehetem (általában kéthetente) haza utazom, hiszen falusi származásomat nem tudom és nem is szeretném elfeledni.

Tanulmányaim:

Az első 8 iskolai évemet, amiről sokan elfeledkeznek, pedig az első iskolai élmények véleményem szerint nagyon meghatározóak a jövőt illetően, a Vértesacsai Német Nemzetiségi Általános Iskolában töltöttem, egy kis létszámú, de ugyanakkor nagyon jó közösségű osztályban.

Ezt követően a Kodolányi János Középiskola és Kollégium 5 évfolyamos nyelvi előkészítő osztályába nyertem felvételt, mely intézménynek nem csak a kiváló angol és német oktatást és nyelvtudást köszönhetem, hanem azt a rengeteg (pozitív és negatív) élményt és tapasztalatot is, melyeknek hatására ma olyan vagyok, amilyen illetve ott tartok az életben, ahol.

2011-ben jelesre érettségiztem és az Eötvös Loránd Tudományegyetem német nemzetiségi alapszakán folytattam tanulmányaimat. Az első évben a történelmet választottam minorként a fő szakom mellé, mely döntés helyességéről havonta másképp gondolkozom, de mindig oda lyukadok ki, hogy nem bántam meg a döntésem.

2014-ben jelesre diplomáztam és a két szak iránti elköteleződésemnek köszönhetően ma ismét az ELTE padjait koptatom, immáron német nemzetiségi és történelemtanári mesterszakon. Az első félévemben passzív voltam, mert egy egyetemen kívüli ösztöndíjnak hála lehetőségem nyílt arra, hogy 4 hónapig a Heidelberg melletti Eppelheim város polgármesteri hivatalában gyakornokoskodjak a kulturális, rendezvényszervező részlegen, ezért még 1 évem van vissza ezen képzésből.

Pedagógusi pálya:

Az a tapasztalat, hogy a legtöbb tanári pályára készülő hallgató saját maga is tanárcsaládból származik és ily módon viszi tovább a "hagyományt". Nos, én ebből a szempontból ellenpélda vagyok. A szüleim pékek, de a családfán való visszamenetel során sem találkoztam pedagógussal. 

Joggal merül fel a kérdés, hogy akkor én mégis miért választottam ezt, a mai világban sem átvitt, sem konkrét értelemben sem kifizetődő pályát. Nagyon sokáig jogász szerettem volna lenni, de a gimnázium elején valahogyan arra a következtetésre jutottam, hogy olyan sok jogász van már a világban, hogy nincs szükség még egyre. Ebben a szerencsés időpontban jelentkezett nálam egy édesanya, hogy korrepetáljam a lányait a nyáron, és nem, nem németből, hanem bármilyen meglepő is angolból. A közös munka olyan jól ment, hogy végül nem csak a nyárra szólt a "megbízatás", hanem kerek 3 évre. A lányok lelkesedésének, a jó teljesítményért kapott dicséret utáni mosolygós arcuknak és csillogó szemüknek hatására nagyjából egyik napról a másikra döntöttem el, hogy tanár leszek, mert nem tudtam (és a mai napig nem tudom) elképzelni, hogy más munka (a jobb fizetés ellenére sem) ugyanilyen pozitív töltetet tudna adni. Ezt az érzésemet erősítették meg az előző félévben a rövid tanítási gyakorlat keretében szerzett tapasztalatok a pesterzsébeti Német Nemzetiségi Gimnáziumban. Eleinte rettegtem tőlük, hiszen még a lányok is magasabbak voltak tőlem és idősebbnek néztek ki mint én, ezért attól tartottam, hogy majd nem vesznek komolyan, de nem így történt. Nagyon jól tudtunk együtt dolgozni, működni és a lehető legjobb ajándékot kaptam tőlük a gyakorlat végén, egy rajzot, melyen ez állt: Nagyon jó tanárnő lesz!

Érdekességek:

Először is a német nyelv és német nemzetiségi szak iránti elköteleződésemet és szeretetemet indokolnám meg. Mint említettem, Vértesacsán lakom, amely sváb település és mint ilyen már óvodában megkezdődik a német nyelv és a német néptáncok oktatása. Az évek során mindig szerencsés voltam, ami a némettanáraimat illeti és az ő szenvedélyüknek, tudásuknak és biztatásuknak hála a német nyelv nagyon közel került szívemhez. Lehet, hogy ömlengősnek hallatszik, de a nyelv szigorú logikája és sokszínű kifejezőképessége egyszerűen elvarázsolt.

Ehhez már csak pluszként társult a néptánc, melyet az óvoda óta (szám szerint 21 éve) szorgosan űzök, és amelynek hála rengeteg külföldi fesztiválon vehettem részt (Németország, Olaszország, Svédország). Nem elhanyagolható az a tény, hogy egy csoport mindig a személyiségfejlődést segíti, egyszóval segít a jobbá válásban, de a legfontosabb a hagyományápolás, őrzés és a fiataloknak való átadása, hiszen a kultúra, a tánc, a zene egy olyan dolog, mely a lelket ápolja és elégíti ki.

Tánc közben az lehetsz, ami csak lenni akarsz abban a pillanatban.

Másodszor azt szeretném elmesélni, hogy a blog igen csak "lányosra" sikeredett megjelenése és a tánc iránti elköteleződésem ellenére, nem vagyok egy tipikus lány. Erre példa lehet az, hogy imádom a futballt és nem csak nézni, hanem űzni is. Már 11-12 évesen is a nagyobb fiúkkal rúgtam a bőrt, melynek köszönhetően visszajáró vendég voltam a sürgősségi osztályon a kórházban, de szerencsés módon sosem tört el semmim. 

Ezenkívül nagyon szeretem a bokszot és a sokak szerint csak megjátszott, előre megkoreografált  pankrációt, melyről én is tudom, hogy minden egyes mozdulatot előre lepróbáltak és megtanultak, de mégis minden alkalommal azt próbálom hinni, hogy nem csalás, hanem igazi, ami a ringben zajlik. Mindenkinek hinnie kell valamiben, én abban hiszek, hogy nincsen csalás és ámítás a világban, minden igazi.

Kicsit hosszúra sikeredett ez a bemutatkozás és a címmel ellentétben nem is teljesen szakmai, ezért nagyon szépen köszönöm, ha végigolvastad és remélem csupa jó benyomásokat sikerült keltenem benned! :)
Végezetül két videót is megosztok fellépéseinkről. Ha érdekel, nézd meg! Ha tetszett, csatlakozz hozzánk táncolni!
Helsingborg, Svédország
Fuss, hogy léphessen jótékonysági rendezvény