Digitális tananyag

Egy nagy csalódásomat kell most megosztanom veled, Drága Olvasó.
Az e heti feladat egyik része az volt. hogy 2 digitális tananyagot kellett keresni, egy olyat, amit használnék és egy olyat, amit kevésbe. Természetesen rögtön német nyelvtani anyagokat kerestem, mert azzal nagyon is tisztában voltam, hogy nemzetiségi témával kapcsolatban semmit sem fogok találni, de azt álmomban sem gondoltam volna, hogy németből sem találok egy oldalt sem. Lehet, hogy az én bénaságom volt és nem megfelelően kerestem, de azok az oldalak, melyeket meglestem, egyáltalán nem nyerték el tetszésemet és így úgy döntöttem, hogy történelem területén folytatom kutatásaimat.

Hosszas gondolkodás után az ókori civilizációk és vallások téma mellett döntöttem, mert én személy szerint ezt már igen csak régen tanultam illetve akkor sem volt teljesen világos, hogy ki miben hisz, miben nem, így gondoltam, hogy egy kis frissítés nem fog ártani, hiszen mint tudjuk: „Ismétlés a tudás anyja”. Az egyik forrás a Sulinet Tudásbázis, a másik pedig a Zanza Tv volt és a következő sorokban az ezen oldalak kínálta digitális anyagokkal kapcsolatos tapasztalataim, érzéseim és véleményemet osztom meg.

Először azzal kezdeném, amit nem én személy szerint nem használnék, sem tanórán, de még a saját készülésem során sem, mert már az oldal megjelenése sem szimpatikus. Ez pedig nem más, mint a Sulinet Tudásbázis.

Már az általam választott anyag megkeresése sem volt egyszerű feladat, mert nem olyan néven szerepelt (Az ismeretlen világ), amire én gondoltam. Ez a téma több (véleményem szerint túl sok) alpontra, alfejezetre van osztva, nem gondolom, hogy általános vagy középiskolában ilyen részletességgel kell ezekbe belemenni. Első körben egy hosszú egybefüggő szöveggel találja szembe magát az olvasó, mely (úgy vélem) elrettentő hatással van az olvasóra. Nincsenek illusztrációk (képek, ábrák) és a jobb oldalon található videók (melyek nem is minden résznél vannak jelen) is igazából nem is videók, hanem interaktív feladatok. Az elgondolást jónak tartom, hogy a tartalom elolvasása után ellenőrizzük, mennyit és mit jegyeztek meg a gyerekek, de itt is túl soknak tartom a szöveget, és ha már nekem sem volt kedvem végigolvasni, akkor hogyan várhatnám ezt el egy tinédzsertől akár házi feladatként, akár órai munkaként?!

Az viszont megnyerte tetszésemet, hogy az anyagot magában foglaló kis táblázat, vagy ablak fejlécében olyan füleket találhatunk, hogy áttekintő, fogalmak, módszertani ajánlás, jegyzetek, melyek nagyon hasznosak lehetnek egy órájára készülő tanárnak.

Ezzel szemben viszont a zanza tv-n fellelhető videó, mely a Nagy civilizációk és vallások a Távol-Keleten címet viseli igen csak megnyerte tetszésemet.

Az alig 6 perces videó (szerény véleményem szerint) nagyon röviden és tömören (ahogy a német mondaná: kurz und knapp) mutatja be Kína és India vallását, illetve a Távol-Kelet Európának és az egész világnak adott találmányait. A videó nagyon színes, sok képet vonultat fel, mely szerintem nem csak a vizuális típusú gyermekek érdeklődését tartja fenn, hanem a történelem iránt kevésbé érdeklődő nebulókét is. Azt azonban meg kell vallani, hogy a videó tényleg nagyon tömör, sok előismeretet, majd tanári kiegészítést igényel, de bemelegítésnek/ráhangolódásnak szerintem teljesen megfelel.

A videó után található tesztet szupernek tartom, bár igaz, hogy több esetben itt is sok a szöveg és az ember alig várja, hogy a végére érjen, de a külső megjelenés szerintem sokat dob az olvasói kedven (legalábbis nekem ez a tapasztalatom, hogy ha valami színes, jól néz ki, szívesebben olvasok bele/olvasom el). A teszt eredménye csak az utolsó feladat megoldása után jelenik meg százalékos formában, de van lehetőség az egyes feladatokon és megoldásaikon való átfutásra is.

Az oldal szorgalmi, otthon végezhető feladatot is kínál a pedagógus illetve gyermek számára egy pdf-fájl formátumban, melyhez a megoldások is letölthetők.

Hasonlóan a sulinetes oldalhoz itt is van olyan fül, hogy kapcsolódó fogalmak, ahol a fogalmakra kattintva a rövid, 1-2 mondatos meghatározások is elérhetőek illetve az oldal/videó szerkesztői ajánlott irodalmat is adnak a videó láttán fellelkesült diákoknak.

Úgy gondolom, nem árulok zsákba macskát és számodra is kiderült kedves olvasó, hogy én a zanzás videót használnám tanításom során, még akkor is, ha nem túl bőre eresztett a tartalom. A Tudásbázis oldalán talált anyag szerintem inkább az én órai felkészülésemhez nyújthat segítséget, de egyszerű megjelenése és a szöveg mennyisége negatívan hat az oldalra tévedő gyerekek téma iránti lelkesedésére, és érdeklődésére. A vizualitás, érdeklődés fenntartása számomra fontosabb, mint a tartalom (lehet ez nem túl jó hozzáállás), de őszintén kíváncsi lennék a történelem szakos társaim véleményére, hogy ki mit használna esetleg milyen további oldalakat találtak. De nem csak a történelem szakos társaim gondolatait várom, hanem a németesek segítségét is, hiszen mint a bejegyzés elején írtam, nagyon elkeseredtem, hogy nem találtam számomra megfelelő oldalt.

Források:
1. kép: http://et3r.ektf.hu/blended-learning/blended-learning-tamogatas/sulinet-tudasbazis-sdt/
2. kép: http://hirek.prim.hu/cikk/108307/
3. kép: http://www.demotivalo.net/view/90360/hazi-feladat
4. kép: https://crowdsourcedtesting.com/resources/why-create-a-test-plan/ 
5. kép: http://www.meosz.hu/bazar_uzi_listaz.php?f=&s=&mcs=&r=&erk=&tcs=tcs_4&fl=4

Szorgalmi feladat

Ezen a héten kaptunk egy lehetőséget, +5% megszerzésére egy szorgalmi feladat keretein belül. A feladat annyi volt, hogy két általunk választott keretrendszert kellett összehasonlítani. 

Most sokan biztosnak strébernek tartanak, amihez már hozzá szoktam, de most igazából nem a +5%-ról van szó, hanem az egy perc nyugtot sem hagyó kíváncsiságomról, mely tulajdonság a nők született velejárója.

Még sosem hallottam ezekről az úgynevezett keretrendszerekről, éppen ezért gondoltam, hogy utánuk nézek és megosztom tapasztalataimat veled kedves Olvasó, hátha segítségedre lesznek.

Első körben a Google Classroom izgatta a fantáziám, mert a neve elég beszédes és a Google-s alkalmazások egész jók és egyszerűek szoktak lenni. Sajnos itt falakba ütköztem, mert ezen rendszer használatához regisztrálni kell a oldalon, ami még önmagában nem lenne probléma, de meg kell adni, hogy melyik iskolában tanítok és az intézmény néhány további adatát, ezért sajnos itt megrekedtem.  Jó ötlet lenne, ha lenne egy tesztoldal vagy legalább néhány kép a rendszerről, hogy a már oktató és a jelenleg "kiképzés alatt álló" pedagógusok is pontosabban láthassák, milyen is ez a Google Classroom valójában.

A másik oldal, azaz az Edmondo viszont ezzel ellentétben már első pillantásra megtetszett. Pillanatok alatt lehet regisztrálni az oldalra és a bejelentkezés után nagy csodálkozásomra egy a Facebook-hoz majdnem 100%-ig hasonlító oldal tárult szemem elé:

Könnyen lehet tartalmakat megosztani, tagokat meghívni a csoportba, és nagy előnye a Facebook-kal szemben, hogy itt nincsen folyamatosan megújuló kezdőlap, hírfolyam, mely elvonja akár a tanár, akár a gyerekek figyelmét. Hátrányként talán azt emelném ki, hogy regisztrációnál illetve újabb csoport létrehozásakor felajánlott tantárgyi lista (ugyanis a csoportokat tantárgy és évfolyam szerint lehet létrehozni) igen szűkös. Illetve még talán annyit, hogy nem lehet (legalábbis én nem találtam ilyen opciót) beállítani a nyelvet és nem biztos, hogy minden tanár/gyermek beszél angolul.

Mindenesetre az biztos, hogy ez az oldal szerintem nagyban megkönnyítheti az osztállyal való kapcsolattartást és kommunikációt és a diákok is szívesebben látogatnák és követnék ezt a Facebook-hoz hasonló rendszert, mint a saját leckefüzetüket. 

 

Források:

1. kép: http://www.demotivalo.net/view/5327/kivancsisag

2. kép: http://www.demotivalo.net/tag/facebook/11

Digitális kompetencia

Más lelkes, elhivatott blogolókkal ellentétben, sajnálatos módon én nem minden nap bővítem, fejlesztem és töltöm meg új tartalmakkal saját oldalamat, aminek több oka is van. Viszont jó hírrel szolgálhatok az esetleges rendszeres olvasóimnak, mert a mai napon 3 remélhetőleg hasznos vagy legalábbis további gondolatokat ébresztő esetleg kritikára megérett bejegyzést teszek közzé a digitális kompetencia illetve a 21. Századi képességek tárgykörében. Joggal merül fel a kérdés, hogy egy nem informatika szakos tanárnak miért is kell ezzel a témával foglalkoznia. Először is azért, mert a NAT előírja, másodrészt viszont azért, mert „Az internet a világ legnagyobb osztályterme.” (Steven Novella)

Első eszmefuttatásom a NAT-ban, azaz a Nemzeti Alaptantervben megfogalmazott tanárok által fejlesztendő digitális kompetencia berkeire vonatkozik.

Úgy gondolom, hogy ez a fogalom mindenkinek mond valamit, mégis mielőtt saját szaktárgyaim által nyújtott lehetőségekre kitérnék, mégis csak szükséges lenne körvonalazni, hogy mi is az a NAT és mit ért digitális kompetencián.

Leendő tanárként lehet, hogy nem mutatok ezzel jól példát, de ennek ellenére a NAT, mint fogalom minél egyszerűbb és velősebb magyarázata érdekében a Wikipédiához fordulok segítségért:

A Nemzeti alaptanterv (NAT) a magyarországi oktatás egyik alapvető, tartalmi-szabályozó dokumentuma. A NAT-ot a Magyar Közlönyben hirdetik ki, a jelenleg hatályos szöveget a 110/2012. (VI. 4.) Kormányrendelet tartalmazza.

Eme sokat (hogy joggal vagy sem, döntse el mindenki saját maga) kritizált tanterv úgynevezett kulcskompetenciákat fogalmaz meg, melyek feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy a felnövekvők alkalmazkodni tudjanak a felgyorsult világhoz illetve, hogy ezeket a változásokat befolyásolni és irányítani tudják.

Melyek ezek a kompetenciák?

•  Anyanyelvi kommunikáció
• Idegen nyelvi kommunikáció
• Matematikai kompetencia
• Természettudományos és technikai kompetencia
• Digitális kompetencia
• Szociális és állampolgári kompetencia
• Kezdeményezőképesség és vállalkozói kompetencia
• Esztétikai- művészeti tudatosság
• Hatékony, önálló tanulás

Érdekes és a tanári jövőmet illetően biztos hasznos lenne a többi kompetencia saját szakterületeimen belüli fejlesztésének lehetőségeiről elmélkednem, ma mégis csak a digitális kompetenciát veszem jobban górcső alá.

Ahhoz, hogy azt mondhassuk valakiről, hogy digitálisan kompetens, az alábbi készségeket kell, hogy elsajátítsa:

·          Főbb számítógépes alkalmazások használata
·         Internet lehetőségeinek ismerete
·         Információmegosztás
·         Elérhető információk hitelességének és megbízhatóságának problémája
·         Kritikai gondolkodás

Mivel én német nemzetiségi és történelem szakos tanár leszek, ha a Sors is úgy akarja, ezért ebből a szemszögből próbálom a digitális kompetencia fejleszthetőségének lehetőségeit feltérképezni.

A két tantárgy természetéből adódóan úgy gondolom, nem kell ragozni, hogy miért nem lehetséges a gyerekeknek az adatbázisok és táblázatok kezelésének megtanítása. Viszont remek alkalmat kínálkozik a szövegszerkesztők használatának megtanulására, hiszen, főleg történelemből, nem ritka, hogy időhiány miatt a gyerekek felelés vagy témazáró dolgozat helyett otthon elkészített esszé formájában adnak számot tudásukról. Szuper megoldásnak tartom az esszét, mert valóban kevesebb időt vesz el a tanórából, a gyerekek megtanulnak önállóan tanulmányokat keresgélni és szűrni az interneten. Ahhoz azonban, hogy kritikai gondolkodásukat, készségüket valóban fejlesszük, a pedagógus elengedhetetlen feladata a keresgélésben való segítségnyújtáson kívül az is, hogy folyton tudatosítsa bennük, hogy semmilyen az interneten keringő információt nem szabad rögtön készpénznek venni. „Senkiben sem bízzunk annyira, hogy elhiggyük, mindig helyes döntést hoz.” (Barabási Albert)

Német nyelvből viszont nem tartom hasznosnak a szövegszerkesztőket és mellőzni is fogom a tanításom során, hiszen az automatikus helyesírást- és nyelvtant javító programok hátráltatják a megfelelő nyelvtani tudás elsajátítását. Ugyanakkor azonban kifejezetten támogatom a mobiltelefonokon lévő szótárak vagy esetleg mobilinternet segítségével elérhető online-szótárak tanórai alkalmazását. A rövid tanítási gyakorlatom során is előfordult, hogy kérdeztek tőlem egy szót, amit nem tudtam, vagy a névelőjében nem voltam biztos, és mivel tudtam, hogy mindenkinek van mobiltelefonja, nyugodt szívvel támaszkodhattam erre és egy játékos verseny keretein belül saját maguknak kellett megkeresni. A különböző találatok remek lehetőséget kínáltak arra, hogy megbeszéljük, mely online szótárak jók, megbízhatóak, melyek kevésbé és örömmel nyugtáztam, hogy ezen rövidke feladat során több szót írtak fel és tanultak meg a gyerekek, mintha én diktáltam volna le nekik.

A gyermekek digitális kompetenciáját remekül lehet a német órákon fejleszteni, ha van az adott tanteremben számítógép, projektor ne adj ég interaktív tábla. Nem csak az online szótárak bemutatására van lehetőség, hanem különböző kvízjátékok, online nyelvtani tesztek, egy adott témához kapcsolódó német nyelvű videók, hanganyagok megkeresésére és a többieknek való bemutatására is, melyek mind az információ felismerését, tárolását, megosztását, szűrését támogatják.

Mindkét tárgy lehetőséget biztosít az együttműködő hálózatépítéshez (bár őszintén megvallva, nekem kicsit homályos ez a megfogalmazás és nem teljesen értem, hogy mit is kell ez alatt érteni). Ezt úgy tudom elképzelni, hogy például facebookon vagy esetleg ezen a kurzuson (Modern eszközök a pedagógiában) megismert egyéb rendszerek segítségével létrehoznék az általam tanított osztályok számára egy német vagy történelem csoportot, melyen keresztül segíthetik egymást, megoszthatják a felsőbb évfolyamok az alsóbbakkal a tapasztalataikat, jegyzeteiket, illetve ha az órán vagy szünetben nem jutott rá mód, akkor ezekben a csoportokban megkereshetnek engem is a problémáikkal, kérdéseikkel. Tanári és diák oldalról is hasznosabbnak és egyszerűbbnek tartom ezt a platformot, mint az e-mailes kapcsolattartást.

Források:

1. kép: http://hu.123rf.com/photo_22184808_oktat%C3%A1s,-iskola,-technol%C3%B3gia-%C3%A9s-az-internet-fogalma---kis-di%C3%A1k-l%C3%A1ny-tablet-pc-az-iskol%C3%A1ban.html

2. kép: https://www.antikvarium.hu/konyv/nemzeti-alaptanterv-221954

3. kép: http://90kids.com/welcome-to-the-internet/

Digitális tanári kompetenciáim

Drága Olvasó!

Az előző, kicsit hosszadalmasra sikeredett bejegyzésemben arról elmélkedtem, hogy milyen digitális kompetenciákat és hogyan kell/kellene fejlesztenie egy pedagógusnak, jelen esetben nekem. Ez mind szép és jó, de természetesen csak elmélet, hiszen a gyakorlatban való megvalósítás nem csak az iskola, tanterem felszereltségétől függ, hanem a saját képességeimtől, tudásomtól is. A következő sorokban a saját digitális kompetenciáról való reflexiót olvashatod, melyhez két modellt hívok segítségül, mégpedig az úgynevezett TPACK és ISTE modelleket. 

TPACK modell

ISTE modell 

Először is a számomra valamilyen oknál fogva kevésbé, sőt mondhatni egyáltalán nem szimpatikus ISTE modell alapján való reflexióval kezdeném. Nagyon szuper és páratlan kezdeményezésnek tartom, hiszen az ingyen letölthető különböző témájú könyvek a tanárok nagy segítségére lehetnek, de ugyanakkor számomra is érthetetlen módon már az első klikkeléseknél világossá vált számomra, hogy nem igazán tudok ezzel a modellel azonosulni.

Nem igazán világos, hogy a digitális állampolgárságot és felelősséget hogyan értelmezi a modell: hogy a tanárnak kell a ”digitális etikettnek”  megfelelnie és felelősségteljesen képviseltetnie magát az interneten vagy olyan értelemben tünteti fel, hogy a pedagógusnak kell a diákot ezen felfogáshoz közelebb hoznia. Úgy gondolom, hogy aki a pedagógusi pályára adja a fejét, tisztában van azzal, hogy az internet számára nem csak segítséget jelent az oktatómunkájához, hanem veszélyeket is rejt magában, hiszen „Információt eltüntetni az internetről olyan, mintha seprűvel próbálnánk visszaterelni az óceánt” (Ray Kurzweil). Elég egy olyan kép, amelyen ”gázul” néz ki és máris köznyelven forgó téma lesz belőle a tanteremben, a folyosón, a családi vacsora során. Ha a második értelmezést szem előtt tartva tüntették fel ezt a ”kompetenciát”, akkor sem mondhatnám, hogy egyetértek vele. Természetesen a szaktanár, osztályfőnök dolga is, hogy az internet helyes használatára és veszélyeire felhívja a gyermekek figyelmét, de ha nem informatikaszakos tanárokról van szó, akkor nem érzem ezt hitelesnek. Hogyan értem ezt? Mégis csak az a tanár tud többet erről a témáról és kompetensebb ebben, aki 4-5 évig ezt tanulta az egyetemen. Amíg én, laikus csak saját tapasztalataimat tudom megosztani a diáksággal, mely sok esetben elég és tanulságos lehet, addig az informatikatanár tudományosan is meg tudja magyarázni, hogy miért nem lehet semmit véglegesen az internetről törölni. Saját tapasztalat, hogy ha egy magyarázat, előadás során minél több szakszót alkalmaznak, annál jobban elhiszem, hogy az úgy van, ahogy mondják.

Az inkább kritikára, mintsem reflexióra sikeredett elemzés után áttérnék a számomra sokkal könnyebben értelmezhetőbb TPACK-modellre. 

A TPACK rövidítés annyit tesz, hogy Technikai, Pedagógiai és Szaktárgyi tudás. A modell szerint a legmegfelelőbb az, amikor ez a három terület összeér. Hogy ne legyen túl hosszú a szöveg, mert saját tapasztalatból tudom, hogy az mindig elrettentő hatással van az olvasóra, egy táblázat segítségével érzékeltetem, hogy a két szaktárgyamon mennyire érzem magam kompetensnek az adott területeken.

Terület	Német nemzetiségi	Történelem
Technikai tudás	ü	-
Pedagógiai tudás	ü	ü
Szaktárgyi tudás	ü	-

Ebből a rövid kis összefoglalóból jól látszik, hogy a német nemzetiségi szakom szempontjából mindhárom területen megfelelőnek tartom tudásomat. Lehet, hogy egyesek szerint ez nagyképűen hangzik, hiszen még nincsen a kezemben a diploma, illetve egy tanárnak is egész életen át tanulnia kell, és ez a 3 pipa nem is azt jelenti, hogy ezentúl hátradőlök, és azt mondom, hogy nekem már aztán semmi újat nem taníthatnak az egyetemen. Ahogy már a bemutatkozásban is írtam, az előző félévben végeztem rövid tanítási gyakorlatomat, melyről csupa pozitív visszajelzéseket kaptam, mind mentortanáromtól, mind a szakmódszertani tanáromtól, és ami a legfontosabb a gyerekektől is, akiknek nagyon tetszettek a különböző multimédiás dolgok, amiket bevittem az órákra, a különféle online feladatok és oldalak, amelyeket ajánlottam nekik, és ez nekem elég bizonyíték arra, hogy jó úton haladok.

Viszont ha a történelemre gondolok, akkor már közel sem ilyen pozitív a kép. A pedagógiai tudásommal itt sincsen gond, hiszen a PPK-n rengeteg mindent megtanítottak nekünk (és még tanítanak is), viszont úgy érzem, hogy a szaktárgyi tudásom nincs a megfelelő szinten, de azt is tudom, hogy ezen csakis én változtathatok, mégpedig úgy, hogy újra megtanulok mindent, több szakirodalmat olvasok stb. De ez még mindig nem elegendő ahhoz, hogy jó és kedvelt történelemtanárrá váljak és a diákok érdeklődését felkeltsem. Ehhez lenne szükségem a technikai tudásra, hogy milyen online alkalmazások (pl. Google Earth), könyvtárak stb. állnak a történelmet oktatók rendelkezésére. Remélem, hogy ezen kurzus keretein belül a többi történelem szakos társam segítségével  bővíthetem ezen a területen tudásom, hogy izgalmas, érdekes és osztálytermen kívülre is nyúló tárggyá tehessem a történelmet és 2094-ben ne ezt mondják róla:

Források:
1. kép: http://edt514tpack.wikispaces.com/What+is+TPACK
2. kép: https://www.emaze.com/@ALITIWFR/NETS*T
3. kép:  http://www.matt-koehler.com/tpack/tpack-explained/
4. kép:  http://www.demotivalo.net/tag/motivalo/129

21. századi készségek

Drága Olvasó! 

A következő bejegyzésben megtekinthetsz egy általam választott videót. Ne ijesszen el a videó hossza, hidd el, megéri megnézni, főleg, hogy a második téma egy magyarországi kezdeményezés.

A videó, melynek címe a Programozás, a 21. század ábécéje, a az Euronews oldaláról származik és három kezdeményezést (egy franciaországi, egy magyarországi és végezetül egy  hollandiai )mutat be. Gondolom az előző bejegyzéseim, illetve a videó címe alapján már sejtetni lehet, hogy az informatika, iskola és jövő kapcsolatáról van szó ebben a 10 perces videóban.

Azért választottam (bár lehet, hogy nem teljesen felel meg a feladatnak), mert kettős érzelmeket keltett bennem már az első megtekintésnél. Egyrészt pozitívként éltem meg, hogy ilyen sokan előremutató kísérlet, kezdeményezés van az egész világon. Minden elfogultság nélkül mondhatom, hogy a második részben bemutatott magyarországi (Prezi) kezdeményezés, melynek célja, hogy a lányokhoz is közelebb hozzák az informatikát és programozást és ezáltal színesebbé, kiegyensúlyozottabbá tegyék a IT területén a munkavállalók arányát, a világon páratlan próbálkozás. Fontos lépés ez, legalábbis véleményem szerint, a régóta a köztudatban élő előítéletek lebontásának irányába.

Ugyanakkor az első, franciaországi ötlet, miszerint már az óvodában robotok segítségével játszva tanítják meg a gyerekeknek a programozás alapjait, engem félelemmel tölt el. Persze, szuper és fantasztikus, hogy már kisgyermek korban fejlesztik a gyerekek digitális kompetenciáit, hiszen ők már ebbe a felgyorsult, ”számítógépek és internet által uralt világba” születtek/születnek, de nem gondolom, hogy egy 3-4-5 éves gyermeknek valóban erre lenne szüksége. Az indok erre annyi, hogy „ha megtanuljuk, hogyan programozunk egy gépet, akkor valójában azt értjük meg, hogy hogyan működik a minket körülvevő világ.” Erre én csak annyit tudok mondani, hogy a minket körülvevő világ nem csak gépekből áll, és így sosem lesz megérthető, ami úgy gondolom nem is baj, hiszen nem mindig vezet jóra, ha mindent értünk és tudunk. Félek attól, hogy a távoli (vagy talán már nem is olyan távoli) jövőben csak ez az egy, mégpedig a digitális kompetencia, készség fog bármit is érni és jelenteni és az alapvető, velünk született illetve később tanult személyiségvonások, készségek elvesznek….

A következő, előítéletektől kicsit sem mentes képpel kívánok további szép napot/hétvégét!

Forrás:http://www.demotivalo.net/tag/egyenjog%C3%BAs%C3%A1grás:

Első lépések

A mai napon útjára indítom életem első blogját, mely a Modern eszközök a pedagógiában nevezetű kurzushoz kapcsolódva jött létre. Őszintén meg kell mondanom, hogy félelmekkel telve mentem az  első órára, mert másoktól már hallottam, hogy ezen kurzuson blogot kell majd szerkeszteni, és mint igazi bölcsész nem sok közöm van az informatikához, pláne az IKT eszközökhöz.

Ehhez képest nagyon élveztem a blog létrehozását, csinosítgatását, mellyel tegnap 3 órát töltöttem. Úgy éreztem, hogy teljes mértékben kiélhetem magam, és a belém szorult kevés kreativitásnak ily módon teret engedhetek. Remélem nektek is hasonló örömöket fog okozni az olvasgatás!

További szép napot és a szingliknek pedig kitartást a Valentin-nap alkalmából kitett szerelmes facebook-posztokhoz!

Forrás: http://www.demotivalo.net/tag/szingli